Nem tartom magam prűdnek, de szerintem az az egészséges, ha a nemi életét mindenki az ajtók mögött intézi. Homofób sem vagyok, de a nemi másság folyamatos piedesztálra emelését végképp nem szívesen tolerálom. Az alábbi gondolatok akkor fogalmazódtak meg, amikor megtudtam, hogy a leszbikus szerelmet naturális jelenetekkel bemutató Adele élete című francia film nyerte a cannes-i Arany Pálmát.
Régóta tudjuk, hogy a filmfesztiválokon nehéz olyan filmmel nyerni, ami a nagyközönség igényeit elégíti ki, de ennek ellenére jelentős közvélemény formáló szerepe van az ezeken elnyert díjaknak. A jutalmazottak között ezúttal sem domináltak a jelentős kasszasikerre pályázó filmek alkotói és szereplői, de az akció dús kaland és sci-fi alkotásokból meggazdagodott Steven Spielberg által vezetett zsűri fődíjra vonatkozó döntése némileg elgondoztató.
Már a korábban díjat nyert Zongoratanárnő is kétségeket ébreszthet az emberben, de ott egy esztétikus formába öntött kapcsolat bemutatásról volt szó, a művészet pedig tényleg arra van, hogy mindent lefordítson a szépség nyelvére.
Ennek a filmnek a díjazása belefér a „bátor témaválasztás” jutalmazásába, de ugyane kérdéskör pornografikus filmfeldolgozásának semmi helye a hagyományos mozik termeiben.
Nem tartom a véleményemet összeegyeztetetlennek azzal, hogy a legtöbb férfihoz hasonlóan nem fordulok el, ha egy filmepizódban szóba kerül a nők egymás közti szerelme, sőt bevallom, láttam már ilyen témájú erotikus alkotásokat is.
Az ellen sincs semmi kifogásom, hogy évente megrendezik a pornó filmek fesztiválját, az én problémám az, hogy az Adele életét nem ott díjazták.
Fiatal korában az ember hajlamos minden hagyományos értéket megkérdőjelezni, amit egészséges dolognak tartok, magam is bőven kivettem a részemet ebből a tevékenységből.
Miért zavar mégis az, hogy a hagyományos értékek, jelen esetben a heteroszexualitás rovására helyezik előtérbe a másként élőket?
Mert lassan már odáig jutunk, hogy a gyermeknemzés célú szexualitást egyszerű fajfenntartási rutinmunkává degradálják, pedig ez a párkapcsolatok nagyon fontos és igenis szép eleme.
Mert egy rangos művészeti díj odaítélésekor szerepet játszik, illetve kellene, hogy játsszon annak társadalmi értéke is.
Mert nem marad megkérdőjelezhető érték a fiataloknak, így az unalmuk ellen tényleg nem marad jobb elfoglaltság, mint a különböző készülékek gombjainak állandó nyomogatása.
Mert a szexualitás jelentősége szempontjából nem kivételek az azonos neműek párkapcsolatai sem, de ezek nem biztosítja a jövő generációkat. A mesterséges megtermékenyítést és a béranyaságot pedig talán mégsem kellene a fajfenntartás elsődleges eszközévé tenni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: