A csokoládé alapanyagát termő kakaófa Magyarországon is megtalálható, de csak botanikus kertekben és az Állatkert pálmaházában, így a világ és a magyar csoki ipar szükségletét inkább az afrikai és a dél amerikai ültetvények biztosítják.
Az azték, inka és maja indiánok már a fehérek érkezése előtt is előszeretettel fogyasztották italként, bár ők még sokoatl-nak hívták. A félreértések elkerülése érdekében jelzem, csokoládéhoz hasonlító rézbőrüket nem az ital fogyasztásának köszönhették.
Az indián őslakosság számának drasztikus csökkenése miatt áthelyezték Afrikába a termesztést, így ma már a világ kakaókészleteinek kétharmada a fekete kontinensről származik.
A csokiimádó Linné, aki mellesleg a növények rendszerezésével is foglalkozott, a kakaófának nemes egyszerűséggel az „istenek eledele” (Theobroma) elnevezést adta.
A magyar botanikusokkal szoros kapcsolatban álló Clusius, akinek megélhetési gondjai miatt nem futotta a méregdrága ínyencségre, bosszúból disznóknak való táplálékként jellemezte a kakaót.
Európában sokáig az indiánokhoz hasonló formában, különböző fűszerekkel (ánizs, vanília, fahéj stb.) ízesítve, hideg csokoládéitalként fogyasztotta a felső tízezer, majd a XVII. században megjelent a forró változat is, amihez később kávézásra is alkalmas automatákat gyártottak.
A Cadbury cég a XIX században rájött, a folyékony italt milyen bonyolult magunkkal vinni, így azt szilárddá téve megjelentette a csokoládé szeletet.
A Nestlé testvérek megérezték, hogy az emberek többsége jobban szereti az édesebb csokit, így 1872-ben elkezdték a tejcsokoládé gyártását, az újabb adag drága kakaóvajat megspórolva sűrített tejet adtak a kakaómasszához.
Vizsgákon gyakran láthatjuk, a diákok felszerelése között előkelő helyet foglal el a csokoládészelet, gyakran még az írószerszámot is megelőzi.
A vizsgadrukk legyőzésére két tulajdonsága is alkalmas, mértékletes fogyasztása ugyanis elősegíti a megtanult tananyag felszínre hozását, ennek hiányában viszont nagyobb mennyiség bevitelével zavartalanul át tudjuk aludni a feszült perceket.
Az egyik legismertebb magyar csokoládés sütemény a nemzetközileg elismert cigányprímásról, Rigó Jancsiról kapta a nevét, aki a legenda szerint cukrász ismerősével készíttette el a Clara Ward és saját tulajdonságait tükröző édességet.
A kakaó és a csokoládé ma már minden háztartás számára elérhető, ennek megfelelően különböző formákban az édes ételek szerves részévé vált, sőt az egykori tejben-vajban fürdés mintájára már csokoládés masszázs kezelésben is részesülhetünk.
Létezik a kakaóvajhoz hasonlító színű fehér csokoládé is, aminek kiváló tulajdonsága, hogy a színes bőrű gyerekeknek sem kell irigykedniük a hagyományos édességtől maszatos arcú kaukázusi típusú társaik láttán.
A csokoládé formagazdagságát jól tükrözi, a Mikulásban és a Húsvéti Nyusziban hívő szülők és egyéb rokonok által beszerzett szobrocskák, melyeknek köszönhetően a csemeték meg tudják hosszabbítani a tavaszi és téli szünetet gyomorrontásuk segítségével.
A gyerekek kedvenc táplálékhelyettesítőjének egyre több fajtája kapható, melyek közül sok már nem is ismeri a kakaóvajat, az étcsokoládék viszont megőrizték az ősi csokoládéital ízét, így a sütemények bevonására rendszerint ezt ajánlatos használni.
A különböző kakaós krémek, sütemények előállításáról még bizonyára sok szó esik, itt első sorban a csoki történetét és fejlődését kívántam bemutatni, mielőtt nekilátok kedvenc csokoládém bekebelezésének.
