Szépségről és egészségről mindenkinek

Sok férfi érzi úgy, hogy haja hullása a fiatalkor végét jelenti, pedig ez semmilyen szempontból nem igaz, hiszen elég, ha a “külső nem minden” szólásra gondolunk. A kopasz foltok miatt valóban csökkent mértékben esztétikus frizurával rendelkező emberek azonban nem feltétlenül hisznek a bölcsesség igazában, így bizonyos praktikákhoz fordulnak hajuk egyenletességének visszanyerése érdekében.

A leggazdaságosabb, és ennek köszönhetően közkedvelt módszer a maradék haj megnövesztése, amit tetszés szerinti irányból lehet ráfésülni a kopasz foltokra, bár szerintem sokkal célszerűbb ezeket a hajszálakat meghagyni a hajbeültetéshez, amiről lentebb lesz szó kicsit részletesebben. Az így keletkező hajkorona ugyanis csak a foltok meglétét hangsúlyozza ki, ráadásul az első erősebb szellő szétzilálja a gondosan kialakított hajszobrászati alkotást, amitől a látvány esztétikuma jelentős mértékben csökken, és nincsenek azok a kopasz foltok, amik csúnyábban tudnának kinézni.
Gonoszkodó ember lévén nem tudom kihagyni a látvány felvázolásánál azt a plusz hatást, amikor valakinél más korjelző is jelen van, nevezetesen az őszülés, és ezt a haj mesterséges színezésével próbálja eltüntetni.

A fejtetőn kialakuló jellegzetes kopasz folt alatt látható egészséges hajállomány teszi lehetővé, hogy a FUE hajbeültetés segítségével ismét természetes frizurát alakíthassanak ki a tar felületen.

Jelen szösszenetben nem pályázok Clive Barker és Lovecraft babérjaira, hogy csak az általam legkedveltebb szörnyleírókat említsem, így a fenti módon létrehozott “frizura” ondolálásának elképzelését tényleg csak a legedzettebb idegzettel rendelkezőknek ajánlom.

Férfiak esetében a paróka is kiválóan alkalmas arra, hogy kevésbé kíváncsi embertársaink figyelmét is felhívjuk hajunk ritkulására, ez ráadásul biztosítja a testmozgás lehetőségét is, amikor egy nagyobb széllökés futásra és többszöri derékhajlításra sarkallja a tulajdonost. A foltok eltüntetésének ez a módja nagyfokú felebaráti szeretetről is tanúskodik, ugyanis az arra járó embertársaknak garantáltan biztosítja a legszebb öröm (gyengébbek és nagyon fiatalok kedvéért káröröm) forrását, a tiszta szívből jövő kacagás lehetőségét.

Azoknak, akik csak azért jöttek ide, hogy kiröhögjék embertársaikat, most rövid időre búcsút intek (nyugodtan olvasgassák addig máshol található opusaimat), hiszen a beismerés következik, miszerint igenis van olyan eset, amikor megoldást kell találni a frizura esztétikussá tételére.

A hétköznapi foglalkozást űző emberek számára valóban nincs túlzott jelentősége a kopaszodásnak, hiszen például a hölgyek jelentős része, a mackós alkathoz hasonlóan kedveli ezt a stílust. Férfitársaimnak (és persze a hölgyeknek is) így az általam követett divattanácsot tudom adni, fogadják el a külsejüket, és csak annyiban igyekezzünk tökéletesíteni rajta, ami nem jár nagyobb energia, és olykor anyagi befektetéssel, mint amennyi eredményt hoz. Ez a kiegyensúlyozottság egyik alapja, ami viszont elengedhetetlen a jó közérzethez.

És akkor néhány szót azoknak, akik számára valóban fontos(nak kellene, hogy legyen) a frizura tökéletessége, nevezetesen a nem kevés pénzüket a megjelenésükkel keresőknek. Nem célom most az elvárások minősítése, de tény, a nyilvánosság előtt megjelenő embereket megítéljük a megjelenésük alapján is, tehát ők vegyék a fáradtságot, és áldozzanak rá, hogy a nagy többség elvárásainak is megfeleljenek, ha az ő figyelmüknek köszönhetően élnek sokkal jobban náluk.

Nem a tévéből szerzem be az információkat, így ritkán találkozom például műsorvezetőkkel és szóvivőkkel, de igenis zavar, ha az ápolatlanság szintjéig elhanyagolják frizurájukat, hiszen tudom, hogy jelentős mértékben a külsejükért kapják a kiemelkedő fizetést. Természetesen nem azokról a szaktekintélyekről beszélek, akik egy-egy témával kapcsolatban alkalmilag nyilatkoznak.

Visszakanyarodva a fentebb említett olcsó (és ezen itt minőséget is értek) megoldásokhoz, esetükben nem elfogadható ezek alkalmazása, hiszen a némileg eltúlzottan összefoglalt hátrányaik megfelelnek a valóságnak.

Ma már számos fájdalommentes megoldás létezik a kopaszodás tartós, sőt végleges eltüntetésére, gondolok itt elsősorban a saját hajszálakkal végzett hajátültetésre, melynek immár számos technológiája létezik, amik a hajhullás mértékétől függően alkalmazhatóak, és a költségeik is eltérőek. Jelen írásban csak általánosságban foglalkozom a kopaszodás eltüntetésének eszközeivel, így a szépészeti és plasztikai beavatkozások részletezésére máshol kerül majd sor.

Nem szeretném elbagatellizálni azok problémáját, akiknél pszichológiai oka van a túlzott megfelelés kényszerének, tőlük elnézést kérek, de ezzel az írással az is célom, hogy felhívjam a figyelmet saját magunk elfogadásának a fontosságára. A hajhullás nyomainak eltüntetésére pedig valóban a tartós eredményt biztosító hajbeültetést tartom alkalmasnak, így nem látom értelmét az esztétikus megjelenésnek csak ártó pótcselekvéseknek.

Végre igazi nyár van, süt a nap, eljött tehát az idő, hogy a szépség és egészség páros kapcsán szó essen a napszemüvegről is, aminek mindkét témában jelentős szerepe van. Ma már számtalan változata létezik ezeknek, a polikarbonátból készült sportszemüvegektől a polarizált lencséjű napszemüvegekig, hogy a különböző típusú és célú bevonatokról itt ne is beszéljek.

Régi szlogen, hogy „a napszemüveg öltöztet”, ruháinkra pedig odafigyelünk, hogy kényelmesek, az időjárásnak megfelelőek, és ízlésünket tükrözően divatosak legyenek.
A fénytől védő eszközök esetében sincs ez másként, ezekre kell odafigyelni, és akkor már különösebb gond nem lehet.

Vagy mégis?

Az orvosi szemüveget viselők jelentős része több faját is tart a táskájában, hiszen sokuknak másmilyen kell az olvasáshoz, tévénézéshez és megint más utcai viseletnek.
A napszemüvegüket viszont még mindig sokan vásárolják úgy, hogy kisüt a nap, és akkor megállnak egy utcai árusnál, hogy beszerezzenek egy fényszűrőt.
Eszükbe sem jut, hogy nem elég a napfény vakító hatása ellen védekezni, hanem az időjárás jelentésekben rendszeresen elhangzó UV sugárzás mértékére is oda kell figyelni.

Sokan összekeverik a Polaroid márkát a polarizált bevonattal borított lencséjű napszemüveggel, pedig a kettő nem ugyanaz.

Az igazán jó napszemüvegek általában kielégítik az összes kritériumot, amit az öltözködésnél fentebb már jeleztem, de ezeket a tulajdonságokat általában nem lehet egy utcai vásárlás során megállapítani. Könnyen előfordulhat, hogy mi idézzük elő a károsodást, amitől óvni akarjuk magunkat, hiszen a vakító fényt eltüntető, sötétített napszemüvegnek megörülve, pupillánk kitágul, és szinte hívogatja a veszélyes UV sugarakat.

A lakásban és az üzletekben nem kötelező kellék a napszemüveg, bár egyre többen ütik el a vásárlás egyhangúságát azzal, hogy le-föl veszik azt, mert csak úgy tudják elolvasni az árakat.
Komolyabbra fordítva a szót, a napszemüveg kiválasztásakor nagyon fontos szempont a tevékenység, amihez, valamint a környezet, amelyben viseljük.

Természetemtől távol áll a horgászat, így bennem is csak a Gimexsport honlapját böngészve tudatosult, mennyire más például séta közben védekezni a nap vakító hatása ellen, mint meredten bámulni a fényt megsokszorozva visszaverő víztükröt.

Ugyanígy más-más típusú napszemüveget célszerű viselni a különböző sportágakhoz, autóvezetéshez és egyéb tevékenységekhez, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy például télen is gyakran süt a nap, ráadásul az UV sugarak borús időben is képesek támadást indítani szemünk egészsége ellen.

Szerencsére ma már cserélhető lencséjű napszemüvegek is kaphatóak, így legalább a megfontoltan kiválasztott, akár egész nap kényelmesen viselhető keretet nem kell külön megvásárolni, bár a különböző tevékenységekhez eltérő ruházatot viselünk, így a hölgyeknek nem kell aggódniuk, továbbra is marad ok a napszemüveg készlet folyamatos bővítésére.

Bizonyára elfáradt már a szemetek a sok olvasástól, de igyekszem majd időt szakítani rá, hogy máshol részletesen írjak majd a bevezetőben említett, különböző típusú napszemüveg lencsék tulajdonságairól, egészségügyi hatásaikról, illetve arról, milyen technológiával érik el ezeket a gyártók.

A Molnár Anikóval kapcsolatban megjelenő cikkekhez írt hozzászólásokból kiderül, nem csak én viseltetem vegyes érzelmekkel a Nagy Ő, Való Világ, Big Brother és egyéb valóságshow szereplők iránt. Az egykori Nagy Ő példája viszont jó alkalom, hogy elismerjem, az így híressé válók között is vannak, akik megérdemlik a hírnevet.

Anikó ráadásul, számomra szimpatikus módon, mindig igyekezett kihasználni a lehetőségeket, illetve ezek híján, maga igyekezett ezeket megteremteni.

Molnár Anikó immár sokadszorra kerül az érdeklődés középpontjába, és szereplése ezúttal sem egyértelmű, hiszen egyes hírek egymásnak ellentmondóak.
A hírek ugyanis Anikó súlyával kapcsolatosak, amivel a celeb lány hosszú időn keresztül küzdött, de úgy tűnik, mostanra belátta, hogy nem minden férfi kizárólagos ideáljai a zörgő csontú modellek.

Molnár Anikó saját példáján felbuzdulva, ezúttal a túlsúlyos hölgyek önbizalmának növeléséért áll ki

Csak röviden térnék vissza hírek ellentmondásosságára, hiszen nekem szimpatikusabb verzió a későbbi keltezésű.
Még június második felében arról szólt a tudósítás, hogy Anikó öt év után ismét Playboy címlaplány lehet, mégpedig negyedszer, ami önmagában is rekord lenne. Az akkori cikkben arról volt szó, hogy ehhez a jövedelmező munkához le kell adnia 20 kilót.

Egyike a négy Playboy címlapnak, itt 2008-ban

A mai hír viszont arról tudósított, hogy a feleslegnek tartott kilókat elfogadva kiáll azok mellett a hölgyek mellett, akik a különböző mértékben, de drasztikus fogyókúrák ellenére sem tudnak jelentős mértékű túlsúlytól megszabadulni, és emiatt folyamatosan rosszul érzik magukat.

Én viszont egy harmadik verziót tartanék optimálisnak, miszerint a Playboy azoknak a férfiaknak is igyekezne kedvében járni, akik a mainstream divattól eltérő külsejű hölgyeket is szívesen megnézik, és Anikó a jelenlegi külsejével is megkapná az egyébként előnyösnek tűnő szerződést, mi férfiak pedig újra megcsodálhatnánk leplezetlen bájait.

Ezzel igen jelentős segítséget nyújtanának a többi hölgynek is, akik végre leszoknának arról, hogy állandóan morcosan járnak-kelnek a testi adottságaik miatti elégedetlenkedéstől.

Véleményem szerint ugyanis humbug a „külső nem fontos, csak a belső érték számít” jellegű közhely, hiszen igen nehéz megismerni ezeket, ha a nő elriaszt bennünket a külsejével.
És ezen a külsőn van a hangsúly, ugyanis ezúttal nem az úgynevezett szépséget értem ez alatt, tehát az elriasztó itt az önbizalom és életkedv hiányra vonatkozik.
A nőket ugyanis kifejezetten vonzóvá tudja tenni, ha elfogadják természetes önmagukat, és ez látszik rajtuk.
Itt csak megjegyzés szintjén hívnám fel a figyelmet arra, hogy ez nem a beletörődés miatti elhanyagolást, hanem az előnyösebb vonások, tulajdonságok hangsúlyozását jelenti.

2004-ben, a Nagy Ő idején

Molnár Anikóra visszatérve, ő valamennyivel könnyebb helyzetben volt sokaknál, hiszen már a Nagy Ő idején is rendkívül vonzó volt, és ez a mai napig így is maradt. Véleményem szerint számára sem a felszedett kilók jelentették a problémát, hanem azok elfogadása, ráadásul saját bevallása szerint is szeret enni, így neki duplán keserves lehetett a fogyókúra. Remélhetőleg ismét láthatjuk majd rendszeresen, hogy a hozzá hasonló cipőben járó nőknek is segítsen elkerülni az életüket megkeserítő elégedetlenkedést.

Az emberek több mint 2%a kóros szinten nem tudja névvel összekapcsolni azoknak az arcát, akikkel nem napi rendszerességgel találkozik. Az alábbiakban bemutatásra kerülő arcmemória teszttel induló sorozat segítségével bárki ellenőrizheti ilyen irányú készségét, és eldöntheti, szükséges-e szakorvoshoz fordulnia esetleges arcvaksága megállapításához, illetve nem utolsó sorban pedig megtanulhat együtt élni vele.

Nagyon egyszerű és rövid idő alatt elvégezhető arcmemória tesztről van szó, ami nem a tájékozottságot méri, tehát a megfelelő válaszhoz az is elég, ha annyit tudunk, hogy melyik ország államfője, milyen filmben/sorozatban találkoztunk vele.
Az elvégzéséhez minimális szintű angol nyelvtudásra sincs szükség, hiszen az utasításokat pontról-pontra lefordítottam magyar nyelvre, illetve a tapasztalataimat is közzéteszem.

Az arcfelismerő teszt lényege, hogy ismert személyek, első sorban politikusok és művészek képét mutatja, mégpedig azok nélkül a sajátosságok nélkül, melyek gyakran jellegzetesebbek, mint az arcvonások.

Famous Faces Test  –Memória teszt híres arcokkal (a képre kattintva az arcfelismerő teszt kezdő oldala nyílik meg egy új ablakban)

Az eredeti angol nyelvű bevezető szöveg:

Összefoglalja, hogy a teszt önmagában nem alkalmas a betegség megállapítására, mivel a híres emberek arcát sokan akár betegesen rossz arcmemóriával is névhez tudják kapcsolni. Ez csak egy formája a segítségnek, hogy a probléma felmerülése esetén további lépéseket tehessünk.

A kitöltendő űrlap képe:

A névhez bármi írható, az e-mail címet, a kort és a nemet (M-férfi; F-nő) szintén nem ellenőrzi.
Location: a szürke kockára kattintva legördülő listából az „Other” a megfelelő, hiszen ezen kívül csak az USA/Kanada és Egyesült Királyság lehetőség van.

A „ Compared…” kezdetű sorban saját véleményünket kell kattintással bejelölni, hogy az átlaghoz képest szerintünk milyen az arcmemóriánk.
Balról jobbra: 1. az átlagnál jóval gyengébb 2. valamivel gyengébb 3. átlagos 4. valamivel jobb 5. sokkal jobb az átlagnál.

Can we contact…? Azt kérdezik, hogy érdeklődhetnek-e az eredményről, illetve kérhetnek-e véleményt a arcfelismerés tesztről? (gondolom levélben értik, bár én a Nem-et jelöltem, és nem is küldtek semmit azóta)

Is this your first…? Azt kérdezi, hogy először töltjük-e ki a tesztet.

Itt érdemes megjegyeznem, próbaként újra elvégeztem a tesztet, és elsőre értelmetlennek találtam, hogy ugyanazokat az arcokat mutatta be.
Utólag végiggondolva azonban megváltoztattam a véleményemet, hiszen ahhoz képest, hogy 5 nappal azelőtt csináltam meg először, továbbra sem volt jónak nevezhető az eredmény. (az első 52, a második 68% lett az átlagos 85%-kal szemben).

A befejező szövegben (3.kép) azt írja le, hogy az arcmemória teszt elvégzése önkéntes és bármikor félbehagyható, valamint a megadott adatokat a törvényben foglaltaknak megfelelően kezeli, bár ennek semmi jelentősége, hiszen semmilyen valós személyes adatot nem kell megadni.
A teszt eredményeket csak az arcmemóriával kapcsolatos kutatáshoz használja, például arra, hogy az általunk elért százalékot összehasonlíthassuk az átlagéval.
Az első gombra/ikonra kattintva egyetértésünket fejezzük ki, és elindítjuk a tesztet, a hosszabb ikonnal pedig elutasító magatartásunkat jelezhetjük, bár nem hiszem, hogy erre bárkinek szüksége lenne, aki idáig már eljutott.

Összefoglalja, mi számít majd helyes válasznak. Minden annak számít, ha ellenőrzéskor azt mondhatjuk, hogy eltaláltuk. DE: ennél a játéknál ne helyesbítsünk utólag, hogy azt akartam mondani. Ezt számítsuk tévedéseink közé (Nem találtam el, pedig ismerem), egyébként csalóka eredményt kapunk.

A Begin Test – re kattintva juthatunk el az első képhez (itt is van elutasítási lehetőség, de minek):

Minden oldalon a képek felett ez a felirat olvasható:
Please do not click the BACK or RELOAD buttons on your browser, or you will have to begin this test again. (Ez annyit jelent, hogy ne lépjünk vissza, illetve ne frissítsük az oldalt, mert akkor elölről kezdi a tesztet).

A használathoz segítségül jelzem, hogy a „nem jut eszembe” válasszal, illetve bármilyen szöveg begépelésével is tovább lehet lépni.

A korrekt eredmény megállapításához megosztom a saját szempontjaimat:
A „nem tudom” nálam azt jelentette, hogy nem ismerem, de amikor a nevet meglátva kiderült, hogy mégis, ezt én a nem találtam el megjelöléssel díjaztam.
A „nem jut eszembe” azt takarta, hogy sem konkrét filmcím sem a név nem ugrott be, de mégis tudni véltem, kiről van szó. Amikor ez beigazolódott, helyesnek fogadtam el a válaszom, de volt, hogy itt is a „nem találtam el” maradt.
Véleményem szerint ugyanolyan tévedés, amikor azt hiszem, ismerem az illetőt, és kiderül, tévedtem, mint amikor számomra ismeretlennek tűnik, de a nevet meglátva kiderül, hogy nem az. Ebben az esetben szintén a nem találtam el lehetőséget választottam.

A továbblépéskor rögtön megadja az illető nevét, van ahol egyéb ismertetőt is, tehát azonnal ellenőrizheted a válaszod helyességét.
Innen úgy tudsz továbblépni a következő képre, hogy a felajánlott 3 lehetőség közül kiválasztod valamelyiket és rákattintasz a „Proceed” gombra.

A felkínált lehetőségek:
– Yes! I got it right. – Igen, felismertem

– I got it wrong and I AM familiar with this person. – Nem találtam el, pedig ismerem.

– I AM NOT familiar with this person. – Nem ismerem ezt az illetőt.

Az utolsó (30.) képnél továbblépve megjelenik a teszteredményed:

A harmadszori elvégzés eredményét mutató képet tettem be, ugyanis csak itt értem el az átlagosnak mondható 86 %-ot, de ez már csalóka, mert általában beugrott a név, szerintem tehát nem érdemes többször elvégezni a tesztet.
Nem kell aggódni, ugyanis igyekszem minél több hasonló, önvizsgálathoz alkalmas lehetőséget megosztani, valamint azokkal párhuzamosan a nálam bevált arcmemória fejlesztő, illetve a kellemetlenségek elkerülésére alkalmas módszert bemutatni.

Jó szórakozást a teszt elvégzéséhez, és ne keseredj el, ha korábbi kétségeidet alátámasztja az eredmény, és kiderül, Te is aközé a több mint százmillió ember közé tartozol, akinek akár az arcvakságig rossz az arcmemóriája.
Alaptermészettől és számos egyéb körülménytől függően mindenki másképp él meg egy ilyen készségzavart, ráadásul tudatosan akár mások számára észrevehetetlenné is lehet tenni.

Igyekeztem mindent egyértelművé tenni, de ha maradt kérdésed, a hozzászólásoknál tedd fel légy szíves. Rövid időn belül egy kombinált, arc és név memóriát vizsgáló tesztet mutatok majd be itt a blogban, szintén a használathoz szükséges részletes, magyar nyelvű információkkal együtt, melyek angol fordításában soproni ismerőseim is segítenek.

A csokoládé alapanyagát termő kakaófa Magyarországon is megtalálható, de csak botanikus kertekben és az Állatkert pálmaházában, így a világ és a magyar csoki ipar szükségletét inkább az afrikai és a dél amerikai ültetvények biztosítják.

Az azték, inka és maja indiánok már a fehérek érkezése előtt is előszeretettel fogyasztották italként, bár ők még sokoatl-nak hívták. A félreértések elkerülése érdekében jelzem, csokoládéhoz hasonlító rézbőrüket nem az ital fogyasztásának köszönhették.

Az indián őslakosság számának drasztikus csökkenése miatt áthelyezték Afrikába a termesztést, így ma már a világ kakaókészleteinek kétharmada a fekete kontinensről származik.

A csokiimádó Linné, aki mellesleg a növények rendszerezésével is foglalkozott, a kakaófának nemes egyszerűséggel az „istenek eledele” (Theobroma) elnevezést adta.
A magyar botanikusokkal szoros kapcsolatban álló Clusius, akinek megélhetési gondjai miatt nem futotta a méregdrága ínyencségre, bosszúból disznóknak való táplálékként jellemezte a kakaót.

Európában sokáig az indiánokhoz hasonló formában, különböző fűszerekkel (ánizs, vanília, fahéj stb.) ízesítve, hideg csokoládéitalként fogyasztotta a felső tízezer, majd a XVII. században megjelent a forró változat is, amihez később kávézásra is alkalmas automatákat gyártottak.

A Cadbury cég a XIX században rájött, a folyékony italt milyen bonyolult magunkkal vinni, így azt szilárddá téve megjelentette a csokoládé szeletet.
A Nestlé testvérek megérezték, hogy az emberek többsége jobban szereti az édesebb csokit, így 1872-ben elkezdték a tejcsokoládé gyártását, az újabb adag drága kakaóvajat megspórolva sűrített tejet adtak a kakaómasszához.

Vizsgákon gyakran láthatjuk, a diákok felszerelése között előkelő helyet foglal el a csokoládészelet, gyakran még az írószerszámot is megelőzi.
A vizsgadrukk legyőzésére két tulajdonsága is alkalmas, mértékletes fogyasztása ugyanis elősegíti a megtanult tananyag felszínre hozását, ennek hiányában viszont nagyobb mennyiség bevitelével zavartalanul át tudjuk aludni a feszült perceket.

Az egyik legismertebb magyar csokoládés sütemény a nemzetközileg elismert cigányprímásról, Rigó Jancsiról kapta a nevét, aki a legenda szerint cukrász ismerősével készíttette el a Clara Ward és saját tulajdonságait tükröző édességet.

A kakaó és a csokoládé ma már minden háztartás számára elérhető, ennek megfelelően különböző formákban az édes ételek szerves részévé vált, sőt az egykori tejben-vajban fürdés mintájára már csokoládés masszázs kezelésben is részesülhetünk.

Létezik a kakaóvajhoz hasonlító színű fehér csokoládé is, aminek kiváló tulajdonsága, hogy a színes bőrű gyerekeknek sem kell irigykedniük a hagyományos édességtől maszatos arcú kaukázusi típusú társaik láttán.

A csokoládé formagazdagságát jól tükrözi, a Mikulásban és a Húsvéti Nyusziban hívő szülők és egyéb rokonok által beszerzett szobrocskák, melyeknek köszönhetően a csemeték meg tudják hosszabbítani a tavaszi és téli szünetet gyomorrontásuk segítségével.

A gyerekek kedvenc táplálékhelyettesítőjének egyre több fajtája kapható, melyek közül sok már nem is ismeri a kakaóvajat, az étcsokoládék viszont megőrizték az ősi csokoládéital ízét, így a sütemények bevonására rendszerint ezt ajánlatos használni.

A különböző kakaós krémek, sütemények előállításáról még bizonyára sok szó esik, itt első sorban a csoki történetét és fejlődését kívántam bemutatni, mielőtt nekilátok kedvenc csokoládém bekebelezésének.

Maslow szükségletpiramisát megfigyelve megállapítható, annak lépcsői egy kivétellel felcserélhetőek, ez a fok természetesen az étkezés. Evés-ivás nélkül nem tudjuk eldönteni, felöltözzünk-e, vagy inkább világ körüli útra induljunk. Természetesen sokan vannak, akik egyidejűleg több dologra is oda tudnak figyelni, ők felöltözve mennek világot látni, és eközben hamuban sült pogácsát esznek.

Terülj – terülj asztalkám, azaz modern nevén svédasztal

Az élőlények állandóan táplálkoznak és isznak, a növények például napot, ásványi anyagot és vizet, de ez nem is elég másra, csak hogy nőjenek, mint a gomba. Még a szaporodásukhoz is kénytelenek külső segítséget (rovarok, szél stb.) igénybe venni.

Az állatok is folyamatosan esznek, méretükkel fordított arányban álló sebességgel. Egy törpecickányt elnézve megállapíthatjuk, eltökélt szándéka, hogy ugyanakkora mennyiségű táplálékot vegyen magához, mint egy felnőtt elefánt.
Ez persze nem sikerülhet neki, hiszen ehhez embernek kellene lennie a talpán.

Kákán is csomót kereső kritikusok közbevethetik, hogy az alvás ugyanolyan fontossággal bír, mint az étkezés. Elfogadom, nem rossz dolog tele hassal szunyókálni egyet, de ez az időtöltés arra való, hogy az étkezéshez tartozó emésztést elvégezhessük.
A természetfilmekben is látható, amint az alvóként beállított oroszlán időnként kinyitja a szemét. Ilyenkor azt nézi, hogy nem akarja-e valaki elvenni a fogai közé rejtett fél antilopot, melyet alvás közben is fogyaszt.
A televízió és a számítógép elterjedésével párhuzamosan egyre kevesebb időt kell evés-ivás helyett aludni, sőt a futball-világbajnokság távoli földrészen tartásakor egy-egy hónapra szinte teljesen kiiktathatóvá válhat ez a tevékenység.

Az állatvilágból azzal is kiemelkedik az ember, hogy az evés-ivást sikeresen kombinálja egyéb tevékenységekkel is, így például a bevezetőben említett Maslow piramis kidolgozására is jutott ideje a névadónak.

Egyes népi megfigyelések szerint a táplálkozási lánc csúcsán álló főemlős, amikor éppen nem a dzsungelben menekül az oroszlán elöl, igen szoros kapcsolatban áll a disznóval, hiszen az is mindenevő.

Az egykori ellenség tiszteletteljes elfogyasztása

Az emberek már Neander-völgyi ősemberként sem tudták megállni, hogy ne csak simán egyenek, hanem mindenféle hókusz-pókusszal tarkított szertartásokkal körítették a táplálkozás folyamatát, hogy a mai korok régészeinek és antropológusainak legyen min gondolkodniuk a szendvicsük vagy házhoz rendelt pizzájuk elfogyasztása közben.
Az akkor még nagy számban élő kannibálok receptje szerint például főzés előtt körbe kell táncolni a megkötözött nyersanyagot.

A technika fejlődése például már-már veszélyeztetni látszott az étkezés fontosságát, de a találékony emberiség egyre nagyobb sikerrel ötvözi egy műveletté a tévénézést és a számítógépezést az evés-ivással.

Az emberiség fejlődése során egyre bonyolultabb tevékenységeket végzett étkezés és a hozzávalók megszerzése címszó alatt, melyek történetének bemutatásával számos kellemes percet szeretnék még szerezni hűséges olvasóimnak.

Nem örülök túlzottan, hogy jelen bejegyzés apropójául egyik kedvelt színészem betegsége szolgált, de saját rossz arcmemóriám miatt is fontosnak tartom, hogy néhány mondatban foglalkozzam az arcvaksággal.

A Vital internetes magazinban olvastam egy cikket Brad Pitt arcfelismerés problémájáról, az arcvakságról, ami a diszlexiával rokon neuropszichológiai, agyműködési zavarra vezethető vissza. Nem szeretném bulvárhírré degradálni a színész problémáját, így a problémája összefoglalásán kívül, vele inkább majd munkássága kapcsán foglalkozok, ha arra kerül a sor.
A művész számára komoly problémát jelent, hogy arcmemória zavara miatt sokan hiszik beképzeltnek, így más hírességekhez képest kifejezetten visszavonult életmódot folytat.

Súlyosabb esetben még a saját arcukra sem emlékeznek azok, akik a prosopagnosia, vagyis arcvakság nevű neuropszichológiai betegségben szenvednek. Az emberek több mint 2%-ának vannak problémái a már látott arcok felismerésével, illetve azok névhez kötésével, és ez nem csak a közismert személyekre, hanem közvetlen környezetük tagjaira is vonatkozik.

A betegség mértéke és megjelenési formája nem egységes, hiszen az arcfelismerésről agyunknak meghatározott területe gondoskodik, és ezen belül is különböző pontokon lehetnek a sérülések.

Arcmemória készségünket számos időszaki körülménytől is függ, például a fáradtság vagy a fényviszonyok, és az általános arcfelismerő képességünk gyengébb volta sem jelent feltétlenül arcvakságot.
Érdemes megemlíteni, hogy a hölgyek általában több részletet figyelnek meg, viszont ennek következtében egy-egy jellegzetes kellék eltűnésekor, például a hajviselet jelentős változása esetén már problémát okozhat számukra az illető felismerése.

Nem kell tehát megijedni, ha gyenge az arcmemóriánk, hiszen az ellenőrzésnek számos módja van, ráadásul magunk is más-más kritériumok alapján ítéljük meg annak minőségét. Az egyszerűbb megértés kedvéért röviden összefoglalom a legjellegzetesebb arcfelismerés problémákat:

– amikor tudjuk valakiről, hogy ismerjük, de nem tudjuk honnan

– amikor eszünkbe jut egy arc vagy egy név, de nem tudjuk egymáshoz párosítani azokat

– amikor közelebbi ismerősök mellett is rendszeresen elmegyünk

Az arc és névmemória zavarok mértékének eltéréseit akár a környezet vagy egyéb körülmények is okozhatják, így egy több komponensből álló arc és névmemória tesztcsomag bemutatását kezdem meg ezzel a cikkel párhuzamosan. Az első egy közismert színészeket, zenészeket és a híradó műsorokban rendszeresen látható arcokat segítségül hívó, 5-10 perc alatt elvégezhető arcfelismerés teszt, melynek segítségével bárki ellenőrizheti, hogy az átlagoshoz képest milyen arcmemóriával rendelkezik.