Szépségről és egészségről mindenkinek

A Molnár Anikóval kapcsolatban megjelenő cikkekhez írt hozzászólásokból kiderül, nem csak én viseltetem vegyes érzelmekkel a Nagy Ő, Való Világ, Big Brother és egyéb valóságshow szereplők iránt. Az egykori Nagy Ő példája viszont jó alkalom, hogy elismerjem, az így híressé válók között is vannak, akik megérdemlik a hírnevet.

Anikó ráadásul, számomra szimpatikus módon, mindig igyekezett kihasználni a lehetőségeket, illetve ezek híján, maga igyekezett ezeket megteremteni.

Molnár Anikó immár sokadszorra kerül az érdeklődés középpontjába, és szereplése ezúttal sem egyértelmű, hiszen egyes hírek egymásnak ellentmondóak.
A hírek ugyanis Anikó súlyával kapcsolatosak, amivel a celeb lány hosszú időn keresztül küzdött, de úgy tűnik, mostanra belátta, hogy nem minden férfi kizárólagos ideáljai a zörgő csontú modellek.

Molnár Anikó saját példáján felbuzdulva, ezúttal a túlsúlyos hölgyek önbizalmának növeléséért áll ki

Csak röviden térnék vissza hírek ellentmondásosságára, hiszen nekem szimpatikusabb verzió a későbbi keltezésű.
Még június második felében arról szólt a tudósítás, hogy Anikó öt év után ismét Playboy címlaplány lehet, mégpedig negyedszer, ami önmagában is rekord lenne. Az akkori cikkben arról volt szó, hogy ehhez a jövedelmező munkához le kell adnia 20 kilót.

Egyike a négy Playboy címlapnak, itt 2008-ban

A mai hír viszont arról tudósított, hogy a feleslegnek tartott kilókat elfogadva kiáll azok mellett a hölgyek mellett, akik a különböző mértékben, de drasztikus fogyókúrák ellenére sem tudnak jelentős mértékű túlsúlytól megszabadulni, és emiatt folyamatosan rosszul érzik magukat.

Én viszont egy harmadik verziót tartanék optimálisnak, miszerint a Playboy azoknak a férfiaknak is igyekezne kedvében járni, akik a mainstream divattól eltérő külsejű hölgyeket is szívesen megnézik, és Anikó a jelenlegi külsejével is megkapná az egyébként előnyösnek tűnő szerződést, mi férfiak pedig újra megcsodálhatnánk leplezetlen bájait.

Ezzel igen jelentős segítséget nyújtanának a többi hölgynek is, akik végre leszoknának arról, hogy állandóan morcosan járnak-kelnek a testi adottságaik miatti elégedetlenkedéstől.

Véleményem szerint ugyanis humbug a „külső nem fontos, csak a belső érték számít” jellegű közhely, hiszen igen nehéz megismerni ezeket, ha a nő elriaszt bennünket a külsejével.
És ezen a külsőn van a hangsúly, ugyanis ezúttal nem az úgynevezett szépséget értem ez alatt, tehát az elriasztó itt az önbizalom és életkedv hiányra vonatkozik.
A nőket ugyanis kifejezetten vonzóvá tudja tenni, ha elfogadják természetes önmagukat, és ez látszik rajtuk.
Itt csak megjegyzés szintjén hívnám fel a figyelmet arra, hogy ez nem a beletörődés miatti elhanyagolást, hanem az előnyösebb vonások, tulajdonságok hangsúlyozását jelenti.

2004-ben, a Nagy Ő idején

Molnár Anikóra visszatérve, ő valamennyivel könnyebb helyzetben volt sokaknál, hiszen már a Nagy Ő idején is rendkívül vonzó volt, és ez a mai napig így is maradt. Véleményem szerint számára sem a felszedett kilók jelentették a problémát, hanem azok elfogadása, ráadásul saját bevallása szerint is szeret enni, így neki duplán keserves lehetett a fogyókúra. Remélhetőleg ismét láthatjuk majd rendszeresen, hogy a hozzá hasonló cipőben járó nőknek is segítsen elkerülni az életüket megkeserítő elégedetlenkedést.

A csokoládé alapanyagát termő kakaófa Magyarországon is megtalálható, de csak botanikus kertekben és az Állatkert pálmaházában, így a világ és a magyar csoki ipar szükségletét inkább az afrikai és a dél amerikai ültetvények biztosítják.

Az azték, inka és maja indiánok már a fehérek érkezése előtt is előszeretettel fogyasztották italként, bár ők még sokoatl-nak hívták. A félreértések elkerülése érdekében jelzem, csokoládéhoz hasonlító rézbőrüket nem az ital fogyasztásának köszönhették.

Az indián őslakosság számának drasztikus csökkenése miatt áthelyezték Afrikába a termesztést, így ma már a világ kakaókészleteinek kétharmada a fekete kontinensről származik.

A csokiimádó Linné, aki mellesleg a növények rendszerezésével is foglalkozott, a kakaófának nemes egyszerűséggel az „istenek eledele” (Theobroma) elnevezést adta.
A magyar botanikusokkal szoros kapcsolatban álló Clusius, akinek megélhetési gondjai miatt nem futotta a méregdrága ínyencségre, bosszúból disznóknak való táplálékként jellemezte a kakaót.

Európában sokáig az indiánokhoz hasonló formában, különböző fűszerekkel (ánizs, vanília, fahéj stb.) ízesítve, hideg csokoládéitalként fogyasztotta a felső tízezer, majd a XVII. században megjelent a forró változat is, amihez később kávézásra is alkalmas automatákat gyártottak.

A Cadbury cég a XIX században rájött, a folyékony italt milyen bonyolult magunkkal vinni, így azt szilárddá téve megjelentette a csokoládé szeletet.
A Nestlé testvérek megérezték, hogy az emberek többsége jobban szereti az édesebb csokit, így 1872-ben elkezdték a tejcsokoládé gyártását, az újabb adag drága kakaóvajat megspórolva sűrített tejet adtak a kakaómasszához.

Vizsgákon gyakran láthatjuk, a diákok felszerelése között előkelő helyet foglal el a csokoládészelet, gyakran még az írószerszámot is megelőzi.
A vizsgadrukk legyőzésére két tulajdonsága is alkalmas, mértékletes fogyasztása ugyanis elősegíti a megtanult tananyag felszínre hozását, ennek hiányában viszont nagyobb mennyiség bevitelével zavartalanul át tudjuk aludni a feszült perceket.

Az egyik legismertebb magyar csokoládés sütemény a nemzetközileg elismert cigányprímásról, Rigó Jancsiról kapta a nevét, aki a legenda szerint cukrász ismerősével készíttette el a Clara Ward és saját tulajdonságait tükröző édességet.

A kakaó és a csokoládé ma már minden háztartás számára elérhető, ennek megfelelően különböző formákban az édes ételek szerves részévé vált, sőt az egykori tejben-vajban fürdés mintájára már csokoládés masszázs kezelésben is részesülhetünk.

Létezik a kakaóvajhoz hasonlító színű fehér csokoládé is, aminek kiváló tulajdonsága, hogy a színes bőrű gyerekeknek sem kell irigykedniük a hagyományos édességtől maszatos arcú kaukázusi típusú társaik láttán.

A csokoládé formagazdagságát jól tükrözi, a Mikulásban és a Húsvéti Nyusziban hívő szülők és egyéb rokonok által beszerzett szobrocskák, melyeknek köszönhetően a csemeték meg tudják hosszabbítani a tavaszi és téli szünetet gyomorrontásuk segítségével.

A gyerekek kedvenc táplálékhelyettesítőjének egyre több fajtája kapható, melyek közül sok már nem is ismeri a kakaóvajat, az étcsokoládék viszont megőrizték az ősi csokoládéital ízét, így a sütemények bevonására rendszerint ezt ajánlatos használni.

A különböző kakaós krémek, sütemények előállításáról még bizonyára sok szó esik, itt első sorban a csoki történetét és fejlődését kívántam bemutatni, mielőtt nekilátok kedvenc csokoládém bekebelezésének.

Maslow szükségletpiramisát megfigyelve megállapítható, annak lépcsői egy kivétellel felcserélhetőek, ez a fok természetesen az étkezés. Evés-ivás nélkül nem tudjuk eldönteni, felöltözzünk-e, vagy inkább világ körüli útra induljunk. Természetesen sokan vannak, akik egyidejűleg több dologra is oda tudnak figyelni, ők felöltözve mennek világot látni, és eközben hamuban sült pogácsát esznek.

Terülj – terülj asztalkám, azaz modern nevén svédasztal

Az élőlények állandóan táplálkoznak és isznak, a növények például napot, ásványi anyagot és vizet, de ez nem is elég másra, csak hogy nőjenek, mint a gomba. Még a szaporodásukhoz is kénytelenek külső segítséget (rovarok, szél stb.) igénybe venni.

Az állatok is folyamatosan esznek, méretükkel fordított arányban álló sebességgel. Egy törpecickányt elnézve megállapíthatjuk, eltökélt szándéka, hogy ugyanakkora mennyiségű táplálékot vegyen magához, mint egy felnőtt elefánt.
Ez persze nem sikerülhet neki, hiszen ehhez embernek kellene lennie a talpán.

Kákán is csomót kereső kritikusok közbevethetik, hogy az alvás ugyanolyan fontossággal bír, mint az étkezés. Elfogadom, nem rossz dolog tele hassal szunyókálni egyet, de ez az időtöltés arra való, hogy az étkezéshez tartozó emésztést elvégezhessük.
A természetfilmekben is látható, amint az alvóként beállított oroszlán időnként kinyitja a szemét. Ilyenkor azt nézi, hogy nem akarja-e valaki elvenni a fogai közé rejtett fél antilopot, melyet alvás közben is fogyaszt.
A televízió és a számítógép elterjedésével párhuzamosan egyre kevesebb időt kell evés-ivás helyett aludni, sőt a futball-világbajnokság távoli földrészen tartásakor egy-egy hónapra szinte teljesen kiiktathatóvá válhat ez a tevékenység.

Az állatvilágból azzal is kiemelkedik az ember, hogy az evés-ivást sikeresen kombinálja egyéb tevékenységekkel is, így például a bevezetőben említett Maslow piramis kidolgozására is jutott ideje a névadónak.

Egyes népi megfigyelések szerint a táplálkozási lánc csúcsán álló főemlős, amikor éppen nem a dzsungelben menekül az oroszlán elöl, igen szoros kapcsolatban áll a disznóval, hiszen az is mindenevő.

Az egykori ellenség tiszteletteljes elfogyasztása

Az emberek már Neander-völgyi ősemberként sem tudták megállni, hogy ne csak simán egyenek, hanem mindenféle hókusz-pókusszal tarkított szertartásokkal körítették a táplálkozás folyamatát, hogy a mai korok régészeinek és antropológusainak legyen min gondolkodniuk a szendvicsük vagy házhoz rendelt pizzájuk elfogyasztása közben.
Az akkor még nagy számban élő kannibálok receptje szerint például főzés előtt körbe kell táncolni a megkötözött nyersanyagot.

A technika fejlődése például már-már veszélyeztetni látszott az étkezés fontosságát, de a találékony emberiség egyre nagyobb sikerrel ötvözi egy műveletté a tévénézést és a számítógépezést az evés-ivással.

Az emberiség fejlődése során egyre bonyolultabb tevékenységeket végzett étkezés és a hozzávalók megszerzése címszó alatt, melyek történetének bemutatásával számos kellemes percet szeretnék még szerezni hűséges olvasóimnak.