Szépségről és egészségről mindenkinek

A Molnár Anikóval kapcsolatban megjelenő cikkekhez írt hozzászólásokból kiderül, nem csak én viseltetem vegyes érzelmekkel a Nagy Ő, Való Világ, Big Brother és egyéb valóságshow szereplők iránt. Az egykori Nagy Ő példája viszont jó alkalom, hogy elismerjem, az így híressé válók között is vannak, akik megérdemlik a hírnevet.

Anikó ráadásul, számomra szimpatikus módon, mindig igyekezett kihasználni a lehetőségeket, illetve ezek híján, maga igyekezett ezeket megteremteni.

Molnár Anikó immár sokadszorra kerül az érdeklődés középpontjába, és szereplése ezúttal sem egyértelmű, hiszen egyes hírek egymásnak ellentmondóak.
A hírek ugyanis Anikó súlyával kapcsolatosak, amivel a celeb lány hosszú időn keresztül küzdött, de úgy tűnik, mostanra belátta, hogy nem minden férfi kizárólagos ideáljai a zörgő csontú modellek.

Molnár Anikó saját példáján felbuzdulva, ezúttal a túlsúlyos hölgyek önbizalmának növeléséért áll ki

Csak röviden térnék vissza hírek ellentmondásosságára, hiszen nekem szimpatikusabb verzió a későbbi keltezésű.
Még június második felében arról szólt a tudósítás, hogy Anikó öt év után ismét Playboy címlaplány lehet, mégpedig negyedszer, ami önmagában is rekord lenne. Az akkori cikkben arról volt szó, hogy ehhez a jövedelmező munkához le kell adnia 20 kilót.

Egyike a négy Playboy címlapnak, itt 2008-ban

A mai hír viszont arról tudósított, hogy a feleslegnek tartott kilókat elfogadva kiáll azok mellett a hölgyek mellett, akik a különböző mértékben, de drasztikus fogyókúrák ellenére sem tudnak jelentős mértékű túlsúlytól megszabadulni, és emiatt folyamatosan rosszul érzik magukat.

Én viszont egy harmadik verziót tartanék optimálisnak, miszerint a Playboy azoknak a férfiaknak is igyekezne kedvében járni, akik a mainstream divattól eltérő külsejű hölgyeket is szívesen megnézik, és Anikó a jelenlegi külsejével is megkapná az egyébként előnyösnek tűnő szerződést, mi férfiak pedig újra megcsodálhatnánk leplezetlen bájait.

Ezzel igen jelentős segítséget nyújtanának a többi hölgynek is, akik végre leszoknának arról, hogy állandóan morcosan járnak-kelnek a testi adottságaik miatti elégedetlenkedéstől.

Véleményem szerint ugyanis humbug a „külső nem fontos, csak a belső érték számít” jellegű közhely, hiszen igen nehéz megismerni ezeket, ha a nő elriaszt bennünket a külsejével.
És ezen a külsőn van a hangsúly, ugyanis ezúttal nem az úgynevezett szépséget értem ez alatt, tehát az elriasztó itt az önbizalom és életkedv hiányra vonatkozik.
A nőket ugyanis kifejezetten vonzóvá tudja tenni, ha elfogadják természetes önmagukat, és ez látszik rajtuk.
Itt csak megjegyzés szintjén hívnám fel a figyelmet arra, hogy ez nem a beletörődés miatti elhanyagolást, hanem az előnyösebb vonások, tulajdonságok hangsúlyozását jelenti.

2004-ben, a Nagy Ő idején

Molnár Anikóra visszatérve, ő valamennyivel könnyebb helyzetben volt sokaknál, hiszen már a Nagy Ő idején is rendkívül vonzó volt, és ez a mai napig így is maradt. Véleményem szerint számára sem a felszedett kilók jelentették a problémát, hanem azok elfogadása, ráadásul saját bevallása szerint is szeret enni, így neki duplán keserves lehetett a fogyókúra. Remélhetőleg ismét láthatjuk majd rendszeresen, hogy a hozzá hasonló cipőben járó nőknek is segítsen elkerülni az életüket megkeserítő elégedetlenkedést.

Felkészültem rá, hogy prűdnek fognak tartani a minden évben felháborodást kiváltó Pride in… hívei, akik szerint a meleg felvonulás a szabadság szimbóluma. Ezen kívül nyilván megint le is fasisztáznak, bár már évek óta nem tudok rájönni, mi ez az árukapcsolás.

Nem értem, miért háborodnak fel azok, akik provokálnak, ha a megszólítottak válaszolnak?

A meleg felvonulás tulajdonképpen egy happening vagy performance, vagy nevezze mindenki úgy, ahogy akarja, de a résztvevők nem buliznak, hanem büszkék.

Angliában azért lényegesen többen élnek, és a homoszexualitásnak is évszázados hagyományai vannak az uralkodó osztályok körében közkedvelt iskolákban.

A Pride ugyanis büszkeséget jelent, és itt kezdődik a problémám.
Ilyenkor rendszerint hangsúlyozzák, hogy a nagy művészek és híres emberek között milyen sok meleg volt, szinte kimondva a konklúziót: ha akarsz lenni valaki, kezdd azzal, hogy csípj fel valakit a saját nemed képviselői közül.

A felvonulás szempontjából teljesen mindegy, hogy a homoszexualitás betegség vagy nem.
A korábbi, törvényes tiltás szintű elutasításának egyértelműen természetes eredete van, és ez nem csak a vallás bigottsága. A homoszexuálisok nem nemzenek gyerekeket, így a járványok, háborúk és egyéb népsűrűség csökkentő katasztrófák miatt csökkenő népességű nemzetek veszélyeztetetté váltak a nagyobb népekkel szemben.

Egyértelmű, hogy ma már csak egyszerű kedélyborzolásról van szó, hiszen ahol évente egyszer felvonulnak, ott semmilyen törvényi megkülönböztetés nem éri őket, tehát miért kell tiltakozni, ahol meg kellene, ott nem engedik. Ennyi.

Bulizzanak, ha kedvük van, csak ne jogokat követeljenek, mert én például már azzal sem értek egyet, hogy egy meddő vagy hiú nő béranyát fogadhasson. A gyerek nevelésének alapja, hogy az anya megszüli a gyereket, akinek a fejlődéséről így lényegesen nagyobb felelősséggel gondoskodik, mint amikor szenvedés nélkül kap egyet.

Előbb utóbb akár a szupermarketből, ha így folytatjuk.
Az örökbefogadás teljesen más szituáció, hiszen ebben az esetben egy hátrányos helyzetben levő gyerek kerül feltehetőleg a korábbinál jobb körülmények közé.

De térjünk vissza a meleg fesztiválhoz (azért sem fogom használni a b…parádé kifejezést), és nézzük már meg, hogy kik vesznek részt ezeken?

Megjelenik ilyenkor az exhibicionizmusát kiélő pár száz valódi meleg, akikhez hozzácsapódnak a folyton új partnert keresők, akikhez hozzácsapódnak a másodvonalbeli celebek, akiknek mindegy, hogy mosópor reklámról, intimbetétről vagy a meleg parádéról van szó, számukra a reflektorfényen van a hangsúly.
A celebek nagy része persze buzgón hangsúlyozza, hogy nem minimum látens homoszexuális, kizárólag a melegek méltóságának kivívásáért van ott.

Ennél azért lényegesen több homoszexuális van, akiknek a nagy része vérmérséklettől függően dühöng vagy aggódik otthon, hiszen tudják, hogy hétfőn a munkahelyükön újra piszkálni fogják őket azok, akik már évek óta elfogadják a másságukat.

Magyarországon ugyanis egyenlő joguk van a melegeknek, sőt lassanként ők is kikövetelik maguknak a pozitív diszkriminációt, vagyis ha egy alkalmatlan meleget nem vesznek fel, megy panaszkodni mindenféle emberjogi szervezethez, hogy a mássága miatt utasították el.

Végül pedig gondoljunk bele, egy heteroszexuális Pride felvonulás milyen iszonyatos botrányt kavarna, hiszen szerintük, ide értve a másság mániásokat is, ez nem azt jelentené, hogy a többség jól elvan a hétköznapi szexualitásával, hanem nyílván félelmet akarnak kelteni a homoszexuálisokban.

Bennem pedig az kelt aggodalmat, hogy ilyenkor minden szócső azt harsogja, de jó is büszke melegnek lenni. Meg persze azt, hogy aki máshogy gondolja, az biztos fasiszta meg náci és fúj, mert az snassz másként gondolkodás.

Sejtettem, hogy nem a korona visszautasításáról írt cikkem lesz az utolsó a 2013-as Miss Universe Hungary – Miss World Hungary – Miss Intercontinental Hungary szépségkirálynő választás botrányba fulladásával kapcsolatban. Úgy tűnik, a versenyszervezők szeretnék kihasználni a helyzeti előnyüket, miszerint Korinna nem tárhatja a világ elé bizonyítékait, mivel köti a titoktartási szerződés.

Sarka Kata pár napja ugyan feloldotta a titoktartás alól, de egyúttal meg is fenyegette, hogy pert indítanak, ha ezt arra használja, hogy kiteregessen. A Sarka – Hajdú páros nyílván sokkal jobban áll anyagilag egy ilyen per végig viteléhez, ráadásul nem feltételezem, hogy Korinnának írásos bizonyítékai lennének.

A visszautasítás után még csak csodálkoztak a versenytársak, hogy egy addig olyan kedves lány hogyan tehetett ilyent, most már eszükbe jutott, tényleg milyen kiállhatatlan perszónaként viselkedett már a verseny alatt is, tehát szerintem Korinna még a többi csalódott lány támogatására sem számíthat majd, hiszen Ő ezt nem fogja tudni megfizetni.

Egy pillanatra azért térjünk vissza az előzményhez! Honnan sejtette Korinna előre, hogy nem lesz szépségkirálynő?

Számomra ésszerűtlen az a magyarázat, hogy azért írta meg előre a Facebook oldalon közzétett nyilatkozatot, hogy nem fogja elfogadni a díjat, mert így akarta bebiztosítani magát a kudarc esetére.

A korábban már említett Molnár Csilla tragédiájához szerintem az vezetett, hogy Ő nem készült a győzelemre, hanem csak megmérettetésnek szánta a szépségkirálynő választást.
A mai szépségkirálynő jelöltek már sokkal tudatosabban és győzelem centrikusabban indulnak el a versenyen, tehát a döntőre nagyon jó előjelekkel készülő, magabiztos Korinna részéről ez nem igazán érthető, kivéve ha…

Mi van akkor, ha tényleg csak blöffölt?

Nekem akkor is szimpatikus marad, ha valóban tudatosan készült a botrányra, hiszen ez csak annyit jelent, hogy egy tisztességtelen verseny játékszabályait elfogadva kíván boldogulni. Egy gátlástalan világban ugyanis gátlástalannak is kell lenni ahhoz, hogy a kevésbé megérdemelten ott levők mellett labdába rúghasson valaki.

Kocsis Korinna ugyanis valóban szép.

A szépségiparban azonban ez nem elég, és most nem csak a szereposztó díványokról beszélek. A reklámok diktálta világban rengeteg modellre van szükség, akik közül nem sok van folyamatosan a világ szeme előtt, ráadásul néhány kivételtől eltekintve nem is érthető, miért pont ők azok.
Nem tudom, annak idején Claudia Schiffer milyen módon jutott a modell világ csúcsára, de nem is érdekel, mert nekem nem tetszett, számomra csak egy műnő volt, akinek nem fért el a fogsor a szájában, így folyton vicsorgott.
Félreértés ne essék, szerintem Sarka Kata is szép, de jelen esetben nem ezt a tulajdonságát használja fegyverként.

A szépségiparban ma a Hajdú – Sarka pároshoz hasonló hozzáállású emberek diktálnak, és az ilyen rendszerben csak úgy nyerhet valaki, ha lefekszik nekik, vagy ha szembeszállásával szerez plusz hírnevet magának.  Korinna pedig egy természetesen szép arcú, jó alakú lány, tehát sok sikert neki ahhoz, hogy akár ezzel a merész húzással bekerüljön a nála érdemtelenebbekkel teli élvonalba.

Nem is teszek úgy, mintha meglepődnék, hiszen ezúttal legfeljebb az volt újdonság, hogy a botrányt kiváltó Kocsis Korinna számomra hitelesnek tűnően indokolta meg a döntését, miszerint nem akarta a korábban már elnyert Miss Earth Hungary utódát, a Miss Intercontinental Hungary címet elfogadni.

Az élő adás miatt valamivel nagyobbat durrant a lufi, mint szokott, bár számomra nem tudja elhomályosítani a tragikus sorsú Molnár Csilla esetét, akit szépségkirálynőként tettek tönkre a szépségipar akkori hiénái.

https://www.youtube.com/watch?v=-AZSkbMrN5U

Az utóbbi időben inkább az szokta foglalkoztatni az embereket, hogy egy-egy kapafogú és kilincsorrú győztes miképpen juthatott túl egyáltalán az előselejtezőkön.
Mielőtt bárki megsértődne, a mostani győztesekben még az én kényes ízlésemmel sem nagyon tudok hibát találni, tehát semiképpen nem azokat a lányokat szeretném bántani, akik gyerekkorukat feláldozva végre eljutottak egy régóta áhított lépcsőfokra. Akkor sem, ha a Berényi Andrásként jobban ismert R. Kárpáti Péter lányának esetleg jobbak voltak az otthoni körülményei, és emiatt könnyebb volt számára idáig eljutni.
Ráadásul még most sincsenek irigylésre méltó helyzetben, hiszen innen tovább kell menniük olyan színterekre is, melyek hátterét még elképzelni sem tudom, nemhogy írni merjek róla.

Kisebb visszhangot szokott kapni, tehát lehet, hogy csak számomra érdekes az a variáció, amikor a gyönyörű második, harmadik, sokadik helyezetteket nem érdekli az igazságtalanság, hiszen anyagilag sokkal jobban járnak, mint egy-egy győztes, aki aztán megy szégyent hozni az országra.
Bár talán még ez sem igaz, hiszen a Miss World versenyek mezőnyét elnézve, rendszerint az az ember érzése, hogy a legtöbb ország véletlenül a futottak még kategória veszteseit küldi el a nemzetközi megmérettetésekre.

De lehet, hogy csak nekem nem jönnek be a lóarcukon kilincset viselő nők.

A mostani botrányra visszatérve, természetesen minden rendben volt, hiszen mind a zsűri mind a verseny tulajdonosai ezt mondták, Kocsis Korinnának pedig mindenki a haverja, barátja, barátnője és mit tudom én, még mije volt, szóval érthető (?) a zsűritagok és szervezők felháborodása. Azért mindenek ellenére én kíváncsi vagyok, mit fog majd elmondani Korinna a titoktartási szerződés lejárta után.

Nem örülök túlzottan, hogy jelen bejegyzés apropójául egyik kedvelt színészem betegsége szolgált, de saját rossz arcmemóriám miatt is fontosnak tartom, hogy néhány mondatban foglalkozzam az arcvaksággal.

A Vital internetes magazinban olvastam egy cikket Brad Pitt arcfelismerés problémájáról, az arcvakságról, ami a diszlexiával rokon neuropszichológiai, agyműködési zavarra vezethető vissza. Nem szeretném bulvárhírré degradálni a színész problémáját, így a problémája összefoglalásán kívül, vele inkább majd munkássága kapcsán foglalkozok, ha arra kerül a sor.
A művész számára komoly problémát jelent, hogy arcmemória zavara miatt sokan hiszik beképzeltnek, így más hírességekhez képest kifejezetten visszavonult életmódot folytat.

Súlyosabb esetben még a saját arcukra sem emlékeznek azok, akik a prosopagnosia, vagyis arcvakság nevű neuropszichológiai betegségben szenvednek. Az emberek több mint 2%-ának vannak problémái a már látott arcok felismerésével, illetve azok névhez kötésével, és ez nem csak a közismert személyekre, hanem közvetlen környezetük tagjaira is vonatkozik.

A betegség mértéke és megjelenési formája nem egységes, hiszen az arcfelismerésről agyunknak meghatározott területe gondoskodik, és ezen belül is különböző pontokon lehetnek a sérülések.

Arcmemória készségünket számos időszaki körülménytől is függ, például a fáradtság vagy a fényviszonyok, és az általános arcfelismerő képességünk gyengébb volta sem jelent feltétlenül arcvakságot.
Érdemes megemlíteni, hogy a hölgyek általában több részletet figyelnek meg, viszont ennek következtében egy-egy jellegzetes kellék eltűnésekor, például a hajviselet jelentős változása esetén már problémát okozhat számukra az illető felismerése.

Nem kell tehát megijedni, ha gyenge az arcmemóriánk, hiszen az ellenőrzésnek számos módja van, ráadásul magunk is más-más kritériumok alapján ítéljük meg annak minőségét. Az egyszerűbb megértés kedvéért röviden összefoglalom a legjellegzetesebb arcfelismerés problémákat:

– amikor tudjuk valakiről, hogy ismerjük, de nem tudjuk honnan

– amikor eszünkbe jut egy arc vagy egy név, de nem tudjuk egymáshoz párosítani azokat

– amikor közelebbi ismerősök mellett is rendszeresen elmegyünk

Az arc és névmemória zavarok mértékének eltéréseit akár a környezet vagy egyéb körülmények is okozhatják, így egy több komponensből álló arc és névmemória tesztcsomag bemutatását kezdem meg ezzel a cikkel párhuzamosan. Az első egy közismert színészeket, zenészeket és a híradó műsorokban rendszeresen látható arcokat segítségül hívó, 5-10 perc alatt elvégezhető arcfelismerés teszt, melynek segítségével bárki ellenőrizheti, hogy az átlagoshoz képest milyen arcmemóriával rendelkezik.

Nem tartom magam prűdnek, de szerintem az az egészséges, ha a nemi életét mindenki az ajtók mögött intézi. Homofób sem vagyok, de a nemi másság folyamatos piedesztálra emelését végképp nem szívesen tolerálom. Az alábbi gondolatok akkor fogalmazódtak meg, amikor megtudtam, hogy a leszbikus szerelmet naturális jelenetekkel bemutató Adele élete című francia film nyerte a cannes-i Arany Pálmát.

Régóta tudjuk, hogy a filmfesztiválokon nehéz olyan filmmel nyerni, ami a nagyközönség igényeit elégíti ki, de ennek ellenére jelentős közvélemény formáló szerepe van az ezeken elnyert díjaknak. A jutalmazottak között ezúttal sem domináltak a jelentős kasszasikerre pályázó filmek alkotói és szereplői, de az akció dús kaland és sci-fi alkotásokból meggazdagodott Steven Spielberg által vezetett zsűri fődíjra vonatkozó döntése némileg elgondoztató.

Már a korábban díjat nyert Zongoratanárnő is kétségeket ébreszthet az emberben, de ott egy esztétikus formába öntött kapcsolat bemutatásról volt szó, a művészet pedig tényleg arra van, hogy mindent lefordítson a szépség nyelvére.
Ennek a filmnek a díjazása belefér a „bátor témaválasztás” jutalmazásába, de ugyane kérdéskör pornografikus filmfeldolgozásának semmi helye a hagyományos mozik termeiben.

Nem tartom a véleményemet összeegyeztetetlennek azzal, hogy a legtöbb férfihoz hasonlóan nem fordulok el, ha egy filmepizódban szóba kerül a nők egymás közti szerelme, sőt bevallom, láttam már ilyen témájú erotikus alkotásokat is.
Az ellen sincs semmi kifogásom, hogy évente megrendezik a pornó filmek fesztiválját, az én problémám az, hogy az Adele életét nem ott díjazták.

Fiatal korában az ember hajlamos minden hagyományos értéket megkérdőjelezni, amit egészséges dolognak tartok, magam is bőven kivettem a részemet ebből a tevékenységből.

Miért zavar mégis az, hogy a hagyományos értékek, jelen esetben a heteroszexualitás rovására helyezik előtérbe a másként élőket?

Mert lassan már odáig jutunk, hogy a gyermeknemzés célú szexualitást egyszerű fajfenntartási rutinmunkává degradálják, pedig ez a párkapcsolatok nagyon fontos és igenis szép eleme.

Mert egy rangos művészeti díj odaítélésekor szerepet játszik, illetve kellene, hogy játsszon annak társadalmi értéke is.

Mert nem marad megkérdőjelezhető érték a fiataloknak, így az unalmuk ellen tényleg nem marad jobb elfoglaltság, mint a különböző készülékek gombjainak állandó nyomogatása.

Mert a szexualitás jelentősége szempontjából nem kivételek az azonos neműek párkapcsolatai sem, de ezek nem biztosítja a jövő generációkat. A mesterséges megtermékenyítést és a béranyaságot pedig talán mégsem kellene a fajfenntartás elsődleges eszközévé tenni.

Mindenki a saját értékrendje és ízlése szerint határozza meg a szépség fogalmát, illetve tart esztétikusnak egy embert, műalkotást vagy egy tájat. Az egészség lényegesen behatárolhatóbb fogalom, mégis vannak olyan területei, melyekkel kapcsolatban megengedhető némi elfogultság. Ezért is döntöttem úgy, hogy közös blogot indítok az ezzel kapcsolatos bejegyzéseimnek.

Itt a bemutatkozásnál előre bocsájtom, hogy  részemről például nagy szerepet tulajdonítok a szenvedélyeknek, amit az egészséges élethez kiemelten fontosnak tartok. Ezzel a szóval lehet ugyanis összefoglalni azokat a szükségleteket, melyek nélkül lehet élni, de nem érdemes.

Az egyik legismertebb szenvedély a szerelem, aminél jelentős szerepet kap a külső megjelenés, illetve az ennek előnyösebbé tételéért végzett szépségápolás. A higiénia ennek egyik alapeszköze, ami ráadásul az egészség megőrzése szempontjából is elengedhetetlen.

Az egészség és a szépség másik kapcsolódási pontja a lelki és szellemi állapot, hiszen a külső megjelenésre is hatással lehetnek ezek. Másrészről pedig akár komoly betegségekhez is vezethet, ha valaki folyamatosan elégedetlen a külsejével.

A fentiekből is kiderül, nem orvosi publikációkat kívánok megjelentetni a blogban, hanem a mindennapi életünk teljességéhez szükséges dolgokkal foglalkozom majd.